Teljessé vált a fénykör: advent negyedik vasárnapjára a koszorú mind a négy gyertyája világosságot ad, fényük pedig összeadódik, hogy együttes erővel győzedelmeskedjen a sötétséget jelképező gonosz felett. Ez a fény túlmutat önmagán: Isten Fiát jelzi. János evangélista könyvében (8:12) olvashatjuk, hogy Jézus önmagára utalva kijelenti: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Isten Igéje az égből a földre jön, majd Názáretből Jeruzsálembe, onnan Júdeába, s aztán a föld határáig megy, tekintet nélkül a nehézségekre. Lukács evangéliumában Mária az igehirdető ősképe. A mi feladtunk is ez: örömmel vinni mindenhová Jézus jó hírét, nem számolva a nehézségeket. Advent negyedik vasárnapján Máriára tekintünk, aki örömmel ment a jó hírrel Erzsébethez. Amikor odaért, ujjongó öröm fogadta, Erzsébet méhében a magzat is megmozdult.
Vajon azt jelenti ez a mozzanat, hogy a jó hír személytől személyig érő átadásának hatására mégiscsak megmozdul az emberekben valami? Vándorutunkat nehézségekkel járjuk, mégis az örömteli célba érés reményével. Telefon, internet, posta, rádió, televízió segíti ma az emberi kapcsolatokat. Éljünk a lehetőségekkel és ne hagyjunk magára senkit bánatával, de örömével sem.
Imádság: Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltónkat és Üdvözítőnket. Amen.
Forrás: Magyar Kurír, Hirado.hu
Fotó: Mesterséges Intelligencia